Társastánc

Részei a Standard táncok:

Angolkeringő, Tangót, Bécsi keringő, Rock and Roll, Slowfoxot és Quickstep

és a Latin táncok:

Samba, Cha-Cha-Cha, Rumba, a Paso Doble és a Jive.

A mozgásról

Fontos jellemzője a standard táncoknak a – tánconként különböző – gyors és térbeli haladó mozgás. Ellentétben a sokkal inkább helyben táncolt latin-amerikai táncokkal, a standard táncok esetében haladó táncokról beszélünk. Az Angolkeringőnél az előrehaladás lendületesen történik, a Bécsi keringőnél szüntelenül forogva, a Tangónál inkább lopakodva, a Quickstepnél sziporkázó szárnyalással, míg a Slowfoxnál folyamatos hullámokban. Közben a táncosok lényegében a táncirányban haladnak előre.

Mindegyik standard tánc jellemzője a nyugodt, stabil felsőtest-tartás (felső vonal), ez előfeltétele a kissé tartózkodónak ható, de mégis temperamentumos, simulékony mozgásnak.

A latin-amerikai táncoktól eltérően a standard táncoknál a partnerek a testkontaktus által elválaszthatatlanul össze vannak kötve. Magas követelményt támaszt ez az egyensúly, a testtartás és a kölcsönös vezetés tekintetében, mely által egy tökéletesen összehangolt, harmonikus pármozgásnak kell létrejönnie. Ez rejti magában a legnagyobb nehézséget, de a legnagyobb táncos élvezetet is

A Cha-Cha-Cha szó a zene ritmikus részének tekintheto, mint triola, amelyet a zenészek érthetoen, világosan kifejeznek; és a táncosok három kis lépéssel interpretálnak, tiszta, világos ritmussal és a variációgazdag, vidám figurákkal.

A Jive tánc karaktere: fiatalos, eleven, sziporkázó, tréfás, temperamentumos, ritmusos; a tánc alkalmas a tombolásra. A párok könnyunek hatnak, mint a pingponglabda, lépéseikkel a zenei hangsúlyt emelik ki.

A Paso Doble bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor szerepét veszi át, a nő pedig a piros kendőt, a torreádor capaját testesíti meg, nem a bikát, mint azt sokszor feltételezték. A férfi és a nő tehát együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.

EREDETE

Standard táncok

A társastáncok közül a bécsi keringőnek van a legrégebbi hagyománya. A neve a német waltzen (forogni, keringeni) szóból származik, és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.

A XIX. század táncéletét a keringo uralja a polkával és a galoppal együtt.

Az angolkeringő a huszas években a Bostonból fejlődött ki, a Bécsi keringő egyik utódjából, amely a régi kerek fordulások mellett már az egyenes irányú mozgás új elemeit is tartalmazta. Származási helye után nevezték el angol keringőnek.

A tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektol és a fővárostól, Buenos Airestol. Az eredete igencsak vitatott.

A Quickstep-et kezdetben Quicktime Foxtrott és Charleston-nak nevezték, amely átvette a sasszét. A Quickstepet a legvidámabb és legsziporkázóbb társastáncnak tekinthetjük. A 2. világháború után alapos stílusváltozáson ment át, ekkor kicsi, ritmikus szökellő lépésekkel egészült ki.

A Slowfox a lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul.

Latin táncok

A Cha-Cha-Cha az afrokubán zene fejlodésének legújabb jelenségei közé tartozik, mesterségesen alkotott tánc, a Rumbának és a Mambónak egy változata. A Kubából származó elragadó zene és tánc eloször Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-tol a legkedveltebb divattánc lett.

A Samba eredetileg több táncformának a gyűjtőneve, amelyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból, Angolából új hazájukba, Brazíliába.

Ennek a táncfajtának a neve a semba; afrikai szóból származik, ami tipikus csípomozgásokat jelöl. A kultikus ünnepeken, főleg a bantu népeknél, az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban.

A Rumba, eredetileg több kubai párostánc gyűjtőneve. A 19. század leírásaiban szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A rumba szó annyit jelent, hogy ünnep és tánc.

A Paso Doble eredetében egy spanyol tánc, amelyet spanyol mars zenére táncolnak, bikaviadal-pantomimként már a húszas években ismert volt.

A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, amelynek sokféle, egymással rokonságban álló afro-amerikai elődje volt. Ezekhez tartoztak a harmincas évek elején a Lindy Hop, a Blues és a Swing, a negyvenes években a Boogie vagy a Boogie-Woogie, a Jitterburg és a Bebop, és az ötvenes években a Rock’n'Roll. Ezekre a táncformákra jellemző volt, s még ma is az, a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.

Ezeket az USA-ban honos táncokat mindenekelott az amerikai katonák hozták át Európába, ahol ezeket a táncokat szabad mozgásstílusukkal, akrobatikus dobásokkal is összekötöttek, a fiatalság körében gyorsan kedveltté váltak. A Boogie lett a háború után az uralkodó zene. Mint idegen, közönséges tánc azonban nem csak barátokra lelt. A bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját szalonképessé tegyék. Angol tánctanárok alakították ki, valamivel lassabb zenét használva az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot.

Tanár: Horváth Zoltán

Társastánc órák:

Középhaladó péntekenként 19.30-21.00-ig,

Új kezdő péntekenként 21.00-22.00-ig, Lehet csatlakozni!

Árak: 60 perces órára: 7500FT/8 alkalom vagy 1300Ft/alkalom

90 perces órára: 9500 Ft/ 8 alkalom vagy 1500 Ft/ alkalom